A Legionella génusz Gram-negatív baktériumok egy patogén csoportja. Természetes körülmények között amőbákon belül él. Terjedése a szennyezett forrásból származó vízcseppek belélegzésével, illetve szennyezett forrásból származó ivóvízzel történik.

Szükségem van Legionella-kockázatbecslésre?

A 49/2015. (XI.6) EMMI rendelet szerint az olyan közforgalmú létesítményekben, ahol a Legionella-expozíció szempontjából kockázatot jelentő közegek találhatóak szükséges elvégezni a kockázatértékelést. Ilyenek lehetnek:

• a 20-50 °C közötti hőmérsékletű vizet tartalmazó berendezéseket vagy rendszereket alkalmazó létesítmények, amelyek használata, működése, bemutatása vagy karbantartása során aeroszol képződés lehetséges.
• az egészségügyi és szociális intézmények, kereskedelmi szálláshelyek, nedves hűtőtornyok és közfürdők, ahol nagy kiterjedésű hálózati meleg vizes rendszert vagy aeroszol előállító meleg vizű medencét üzemeltetnek, különösen pezsgőmedencét, élménymedencét, hidroterápiás kezelőt.

Azt, hogy hány alkalommal és honnan szükséges mintát venni, jogszabály határozza meg.

Mi jelenthet kockázatot?

• ha van aeroszol képződés (pl. élménymedence, zuhanyzó, párásító, stb.),
• az expozíciónak kitett személyek fogékonyak megbetegedésre (pl. legyengült immunrendszerűek, kisgyerekek, idősek),
• ha korábban volt Legionella baktérium a rendszerben, továbbá melegvíz-hálózat esetén kockázatosak a pangó terekkel rendelkező rendszerek is.

Mintavétel gyakoriságára vonatkozó előírások

• Hálózati meleg víz (pl. zuhanyzók) esetén: használati melegvíz-rendszerek esetén hőmérsékletmérést havonta, Legionella-csíraszám meghatározást évente egyszer kell végezni a kockázatbecslés alapján kijelölt vizsgálati ponton (épületenként legalább egy, a melegvíz-előállítás helyétől távol eső végkifolyón).
• Medencék esetén: közfürdők esetén a Legionella-csíraszám meghatározása érdekében a medence vízvizsgálatát havonta, a szűrt víz vizsgálatát negyedévente kell elvégezni. Három egymást követő, kimutatási határ alatti eredmény esetén a medencevíz-vizsgálat gyakorisága negyedévesre csökkenthető.

A kockázatbecslés menete

1. Előzetes adatgyűjtés:

• az üzemeltető biztosítja a szükséges információkat, melyhez segítséget nyújtunk,
• az információkat kiértékeljük, az eredmény alapján megállapítjuk az esetleges kockázat fennállásának tényét és annak mértékét,
• írásos kockázatbecslést készítünk, melyben szükség esetén vizsgálatok elvégzésére is javaslatot teszünk.